Nőként hatással lehetünk. Töltsd ki egyperces bullying kérdőívünket!
2025. december 2-án megjelent a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) éves nemek közötti egyenlőség indexe.
Magyarország az utolsó előtti.
Ha nagyon lecsupaszítjuk az EIGE friss jelentését, Európáról nagyjából ezt mondja: a nők még mindig körülbelül 15 és fél hónapot dolgoznak azért, amit a férfiak 12 hónap alatt megkeresnek. És ha a jelenlegi tempóban haladunk, legalább még ötven év kell ahhoz, hogy valóban egyenlő esélyekről beszélhessünk.
Magyarországról pedig az derül ki a jelentésből, hogy a huszonhét EU-országból a huszonhatodikok vagyunk. Csak Ciprus áll rosszabbul.
Mit mutat a Gender Equality Index 2025 az EU-ról és Magyarországról, kifejezetten a legfrissebb, 2025-ös magyar adatokra figyelve?
Először is, mi ez az index, amit mérnek?
Az EIGE indexe 0 és 100 között méri, mennyire egyenlőek a nők és a férfiak hat területen: munka, pénz, tudás, idő, hatalom és egészség. Két extra területet is figyelnek, a nők elleni erőszakot és a metsződő egyenlőtlenségeket, de ezek nem számítanak bele az összpontszámba.
Az EU-átlag 2025-ben 63,4 pont. Ez tíz és fél ponttal magasabb, mint 2010-ben, tehát történik elmozdulás, de még mindig messze vagyunk a száz ponttól. A legjobb terület egészség, itt az átlag 86,2 pont. A nők körülbelül kétharmada, a férfiak valamivel több mint hetven százaléka érzi úgy, hogy az egészségi állapota jó vagy nagyon jó, ugyanakkor az időskori, jó egészségben eltöltött évek aránya a 65 év felettieknél a nőknél csak nagyjából 44, a férfiaknál 50 százalék.
Pénzben az EU átlagosan 73,9 pontot ér el. Itt látszik az a sokat emlegetett bérszakadék: a nők éves keresete uniós szinten körülbelül a férfiakének 77 százaléka. Ezért áll ki az a kép, hogy egy nőnek nagyjából 15 és fél hónapot kell dolgoznia ugyanazért az éves jövedelemért, amit egy férfi 12 hónap alatt visz haza.
Munka területén az EU átlag 69,3 pont. A teljes munkaidős egyenértékben foglalkoztatottak közt a nők aránya 44, a férfiaké 59 százalék. Idő területen az EU 65 pontot ér el. A nők csaknem 60 százaléka, a férfiak 33 százaléka végez mindennap házimunkát, és a nők hetente nagyjából 30 órát, a férfiak 43 órát töltenek szabadidős tevékenységekkel.
Tudásban az EU-átlag 57,4 pont. A 30-34 évesek között több a diplomás nő, mint a diplomás férfi: a nők körülbelül fele, a férfiak nagyjából 39 százaléka szerzett felsőfokú végzettséget. De a szakválasztás nagyon nem egyenletes. A STEM-területeken, vagyis a természettudományos, technológiai, mérnöki és informatikai szakokon a diplomával rendelkezőknek csak nagyjából 34 százaléka nő, miközben az oktatásban, egészségügyben és jóléti területeken ez az arány 75 százalék körül mozog.
A leggyengébb uniós terület a hatalom, átlagosan 40,5 ponttal. A kormánytagok mintegy 35 százaléka nő, a nemzeti parlamentekben a képviselők körülbelül 33 százaléka nő, a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatósági tagjainak pedig nagyjából 34 százaléka nő.
A trend az, hogy az elmúlt években leginkább a hatalmi pozíciókban láthattunk előre lépést, miközben az idővel és a tudással kapcsolatos egyenlőségi mutatók inkább stagnálnak.
A nőknek 15,5 hónapot kell dolgozniuk azért,
amit a férfiak 12 alatt megkeresnek.
Másképp, a nők kb. a férfiak bérének 77%-át kapják.
Vagyis az év kb. 23%-ában ingyen dolgoznak.
Az év 23%-a nagyjából 82 nap, tehát durván például az utolsó 2,7 hónapot jelentheti.
Naptárra lefordítva ez azt jelenti, hogy kb. október 10. környékétől év végéig úgy tekinthető, hogy a nők ingyen dolgoznak a férfiakhoz képest.
Hol tart Magyarország a Gender Equality Index szerint?
Magyarország 2025-ben 51,6 pontot ér el, ezzel a huszonhét tagállamból a huszonhatodik helyen állunk. Csak Ciprus kap alacsonyabb pontszámot, nagyjából 47,6-ot. Magyarország 2015 óta mindössze 2,1 pontot javított, 2020 óta pedig csupán fél ponttal emelkedett az érték, miközben az EU-átlag ennél gyorsabban nőtt. Vagyis nem közeledünk az uniós átlaghoz, hanem fokozatosan lemaradunk tőle.
Ha területenként nézzük a magyar pontszámokat, nagyon széttartó a kép. Munka területén 74,8 ponttal kifejezetten jól állunk, ez az egyik legerősebb adatunk. Pénzben papíron szintén magas, 78,8 pontos az érték, de itt romló a tendencia: 2015 óta több mint 5, 2020 óta közel 4 ponttal esett vissza ez a mutató. Tudásban már csak 49,9 pontot érünk el, tehát az alsó harmadban vagyunk. Időben 64,6 ponttal nagyjából uniós átlag környékén mozgunk, de a felszín alatt erős egyenlőtlenségek húzódnak. Hatalom területén viszont drámai a kép, 12,9 ponttal gyakorlatilag a lista legalján vagyunk. Egészségben 86,1 pontot kapunk, ami az EU-átlaghoz hasonlóan magas.
Egyszerűbben, Magyarországon a nők dolgoznak, diplomát is szereznek, de nem ők ülnek a döntéshozó székekben, és a pénz, a hatalom, az idő és a biztonság terén még mindig jelentősen hátrányban vannak.
Munka és pénz: ki a kenyérkereső, ki a második fizetés?
Az EU-ban a nők 44, a férfiak 59 százaléka dolgozik teljes munkaidős egyenértékben. Magyarországon ezek az arányok magasabbak: a nők körülbelül 52, a férfiak 65 százaléka tartozik ide. Vagyis nálunk több nő dolgozik teljes munkaidősnek megfelelően, mint az uniós átlagban, de a nemek közti különbség így is jelentős.
Gyerekvállalás után látszik igazán a terhelésbeli rés. A kisgyerekes párok esetében a nők teljes munkaidős egyenértékű foglalkoztatási rátája nagyjából 79, a férfiaké 95 százalék. A különbség tehát 16 pont, ami ugyan javult 2015-höz képest, de még mindig azt mutatja, hogy a gondoskodási terhek jóval nagyobb része a nőkre hárul, és ez a munkaerőpiaci jelenlétükön is látszik.
A béreknél az EU-s átlag szerint a nők éves jövedelme nagyjából 77 százaléka a férfiakénak. Magyarországon a medián éves kereset vásárlóerő-paritáson a 18-64 éves foglalkoztatottak körében körülbelül 13 514 egység a nőknél és 15 572 a férfiaknál. Ez azt jelenti, hogy a nők nagyjából 87 százalékát keresik a férfiaknak, tehát a bérszakadék valamivel kisebb, mint az uniós átlag, de közben mindkét nem fizetése alacsonyabb, mint sok más tagállamban.
Nyugdíjban az EU-s átlagos különbség körülbelül 25 százalék, vagyis a nők átlagnyugdíja ennyivel alacsonyabb. Magyarországon a nyugdíjszakadék nagysága 16 százalék körül van, ami ugyan kedvezőbb, de még így is azt jelzi, hogy a nők időskori anyagi biztonsága jóval gyengébb.
Érdekes adat még a párokon belüli kereseti arány. Az EU-ban a nők átlagosan a partnerük jövedelmének nagyjából 70 százalékát viszik haza, miközben a férfiak a párjuk bérének 152 százalékát keresik. Magyarországon ez a minta nagyon hasonló, a nők körülbelül 70 százalékon állnak, a férfiak 150 százalékon. Magyarul: a párok többségében a férfi számít fő kenyérkeresőnek. Ez a férfiaknak is súlyos megfelelési kényszert és egzisztenciális terhet hoz, a nőknek pedig nagyobb anyagi kiszolgáltatottságot.
Tudás és idő: diplomás nők, cserébe szűkebb szabadidő
Magyarországon a 30–34 éves nők 41 százaléka, a férfiak 28 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az uniós átlagban ez 50 és 39 százalék. Nálunk tehát összességében kevesebb a diplomás, de a nők még így is jócskán rávernek a férfiakra továbbtanulásban.
A probléma ott kezdődik, hogy mit tanulnak. Magyarországon az oktatás, egészségügy és jóléti szolgáltatások területén, illetve általában a humán tudományokban a diplomások mintegy 76 százaléka nő. A STEM szakterületeken, vagyis a természettudományos, mérnöki és informatikai szakokon viszont a diplomásoknak csak 28 százaléka nő. Az EU-s átlag itt is egyenlőtlen, de valamivel jobb, nagyjából 34 százalékos női aránnyal. Ez azt jelenti, hogy a jobban fizető, technológiai és mérnöki területek még inkább férfi dominanciájúak, míg az alulfizetett, gondoskodásközpontú és oktatási munkakörök továbbra is többségében nőiek.
Idő terén is látszik az egyenlőtlenség. Az EU-ban a 0–11 éves gyereket nevelő szülők közül a nők 41 százaléka, a férfiak 20 százaléka végez heti 35 óránál több informális gyerekellátást. Magyarországon ugyanez 47 és 22 százalék, vagyis nálunk a gondoskodás még inkább női feladatnak számít.
Házimunkát az EU-ban a nők 59, a férfiak 33 százaléka végez naponta. Magyarországon ezek az arányok a nők körében 48, a férfiaknál 21 százalék körül mozognak. A különbség még itt is több mint kétszeres, és az életkor előrehaladtával inkább nő, semmint csökken. A szabadidőre fordítható órákban szintén hátrányban vannak a nők. Uniós szinten a nők nagyjából heti 30, a férfiak 43 órát töltenek szabadidős tevékenységekkel, Magyarországon ez körülbelül 29 és 40 óra. Vagyis a magyar nők kevesebbet pihennek, sportolnak, járnak barátokhoz, miközben a fizetett és fizetetlen munka terhelése is nagyobb a vállukon.
Hatalom: Magyarországon férfiak hozzák a döntések többségét
A hatalom területén mutatja meg magát a legélesebben, hogy Magyarország mennyire marad el az uniós átlagtól. A magyar kormányban 2024-ben egyetlen nő sincs miniszteri pozícióban, tehát a kormánytagok 0 százaléka nő, miközben az EU-átlagos arány 35 százalék körüli. Az Országgyűlésben a képviselők mindössze 14 százaléka nő, ami az egyik legalacsonyabb érték az egész Unióban, szemben a 33 százalékos uniós átlaggal.
Önkormányzati és megyei szinten sem jobb a kép. A megyei és helyi döntéshozó testületekben nagyjából 16 százalék a női arány, 84 százalék férfi. Az EU-átlag ebben a kategóriában is közel kétszer ekkora női jelenlétet mutat, nagyjából 32 százalékot.
A nagy, tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatóságaiban Magyarországon az igazgatósági tagoknak körülbelül 11 százaléka nő, miközben az EU-átlag 34 százalék körül alakul. Sok tagállamban jogszabály garantálja, hogy ezekben a testületekben legalább 30-40 százalék legyen a nők aránya. Magyarországon sem a parlamentre, sem a vállalati igazgatóságokra, sem más döntéshozói szintekre nincs kifejezett női kvóta.
A sport területén sem jobb a helyzet. A népszerű olimpiai sportágak hazai csúcsszervezeteinek döntéshozó testületeiben a nők aránya 17 százalék, az uniós átlag pedig 23 százalék körül van. A kép így egyszerű: Magyarországon a politikai, gazdasági és sportdöntések többségét ma is férfiak hozzák, akkor is, amikor olyan területekről döntenek, amelyek következményeit elsősorban nők viselik, például az egészségügy, az oktatás vagy a gondoskodási rendszerek.
Erőszak és egészség: nem csak számok a táblázatban
A nők elleni erőszakot az EIGE külön mutatóval méri. Ennél a mutatónál a magasabb pontszám rosszabb helyzetet jelent. Magyarország itt 37,8 pontot ér el, ami az uniós átlagnál kedvezőtlenebb képet ad.
Az uniós adatok alapján a nők 31 százaléka számolt be arról, hogy 15 éves kora óta fizikai és vagy szexuális erőszak áldozata lett. Magyarországon ez az arány 49 százalék, tehát nagyjából minden második nő. Az elmúlt 12 hónapot nézve az EU-s átlag 3 százalék, nálunk viszont 5 százalék. Még ennél is beszédesebb, hogy a magyar áldozatok 42 százaléka senkinek nem mondja el, mi történt vele, miközben az uniós átlag 31 százalék körül van.
A femicid, vagyis a partner vagy családtag által elkövetett emberölés áldozatául esett nők aránya Magyarországon nagyjából 0,71 százezrenként. Ezek a számok arra emlékeztetnek, hogy a nemi egyenlőség nem csak fizetésekben, kvótákban és indexpontokban mérhető, hanem életekben és halálesetekben is.
Az egészségterületen a mutatók önmagukban viszonylag kedvezőek. A magyar nők körülbelül 62 százaléka, a férfiak 68 százaléka tartja az egészségi állapotát jónak vagy nagyon jónak, ami közel van az uniós átlaghoz. A nyugdíjas korúak körében a jó egészségben eltöltött évek aránya a nőknél 42 százalék körül alakul, ami nagyon hasonló a 44 százalékos uniós értékhez. A számok mögött azonban ott vannak a túlterheltség, a gondoskodási teher, a munkahelyi és családi stressz, valamint az erőszak, amelyek hosszú távon a testi és lelki egészségre is rányomják a bélyegüket.
Mit gondolunk mi erről?
Magyar sztereotípiák 2024-ben
Az EIGE nemcsak a számokat, hanem a fejekben élő mintákat is vizsgálta. Magyarország ebből a szempontból is erősen konzervatív képet mutat, sok tekintetben jóval konzervatívabbat, mint az uniós átlag.
Arra az állításra, hogy a férfiak azért keresnek többet, mert a munkájuk megterhelőbb, Magyarországon a nők 68, a férfiak 75 százaléka mondja azt, hogy inkább egyetért vagy teljesen egyetért. Az EU-s átlag ezzel szemben 36 és 45 százalék. Vagyis nálunk jóval többen gondolják úgy, hogy a bérkülönbség rendben van, mert valahogy természetes.
Ha azt kérdezik, mi történjen, ha nincs elérhető bölcsőde vagy óvoda, Magyarországon a nők 47, a férfiak 51 százaléka szerint ilyenkor az anya maradjon otthon, az apa menjen dolgozni. Az EU-ban ez 33 és 42 százalék, tehát ott is él ez a reflex, de kevésbé erősen.
Arra a kijelentésre, hogy egy férfi legfontosabb szerepe az, hogy pénzt keressen, a magyar nők 70, a férfiak 72 százaléka helyesel, az uniós átlag ezzel szemben 40 és 45 százalék körül mozog. A háztartás vezetését sokan még mindig kifejezetten női terepnek tartják: Magyarországon a nők 58, a férfiak 49 százaléka szerint a háztartással kapcsolatos döntések elsősorban a nőkre tartoznak, míg az EU-s átlag 36 és 38 százalék.
Meglepő, de beszédes adat az is, hogy a magyar nők 57, a férfiak 68 százaléka rendben levőnek tartja, ha a férj kezeli a feleség pénzét. Az EU-ban ez jóval alacsonyabb, nagyjából 26 és 46 százalék.
Az online szexuális erőszak megítélésében is látszik a felelősségáthárítás. Arra a kérdésre, hogy felelős-e valamennyire a nő, ha az engedélye nélkül megosztják az intim képeit, Magyarországon a nők 67, a férfiak 65 százaléka válaszol igennel. Az EU átlagban ez 42 és 45 százalék.
Érdekes módon közben léteznek progresszív attitűdök is. A magyar nők 90, a férfiak 83 százaléka szerint a családnak kifejezetten jót tesz, ha a szülők egyenlően osztják meg a szülési vagy gyermekgondozási szabadságot. Ez az arány még az uniós átlag fölött is van, ahol 82 és 78 százalék vallja ugyanezt. Hasonlóan magas azok aránya, akik szerint az úgynevezett nőiesnek tartott készségek, például az empátia, a kommunikáció és az együttműködés kifejezetten fontosak egy jó vezető számára. Ebben Magyarország picit még az EU-átlag fölött is teljesít.
Vagyis a kép ellentmondásos. Egyrészt erősen élnek a patriarchális reflexek, amelyek a férfit fő kenyérkeresőnek, a nőt fő otthoni gondozónak látják, másrészt már sokan értik és igénylik is, hogy a gondoskodás, a pénz és a döntések egyenlőbben legyenek elosztva.
Mit jelent mindez a férfiaknak és merre lehetne továbbmenni?
Az EIGE jelentése nagyon világosan sugallja: a nemek közti egyenlőtlenség nem csak a nők problémája. A nők alacsonyabb bére, a kettős teher és az erőszak a férfiak életét is befolyásolja, csak más szögből.
Ha a férfi számít egyedüli vagy fő kenyérkeresőnek, az óriási anyagi és pszichés nyomás. Magyarországon a férfiak egy része maga is alacsony bérű munkát végez, ami tovább fokozza ezt a terhet. Ha a gondoskodási feladatok túlnyomó része női feladat marad, sok apa számára kevesebb valós tér jut arra, hogy aktívan részt vegyen a gyereknevelés mindennapjaiban, pedig a friss attitűdadatok szerint ennek társadalmi támogatottsága már megvan.
Az, hogy a politikában, a cégek élén és a sportban ennyire kevés nő jut döntési helyzetbe, nem csak a nők karrierlehetőségeit szűkíti. Az adatok és vállalati kutatások azt mutatják, hogy a sokszínű vezetői csapatok innovatívabbak, átláthatóbbak és hosszabb távon stabilabbak. Ha női tapasztalat szinte egyáltalán nem jelenik meg a döntéshozatalban, az a férfiaknak is kevesebb esélyt ad arra, hogy egy élhetőbb, igazságosabb, kevésbé konfliktusos társadalomban éljenek.
Az erőszakkal kapcsolatos üzenetek, például az, hogy egy nő részben maga hibás, ha bántják, vagy hogy a férjnek természetes joga a feleség pénzét kezelni, olyan kapcsolati dinamikákat legitimálnak, amelyben senki sincs igazán biztonságban.
Ez a fajta hatalmi logika ugyanúgy életben tartja a bántalmazó viselkedésmintákat, a szégyenérzetet és a kimondatlanságot, amely férfiakat is érint, csak ők gyakran másik szerepben jelennek meg ebben a történetben.
Ha mindezt összerakjuk, kirajzolódik, hogy minél közelebb kerülünk a nemek közti egyenlőséghez, annál egészségesebb, gazdagabb, innovatívabb és békésebb lesz egy társadalom. Ebből a nők és a férfiak is nyernek, csak nem ugyanott és nem ugyanúgy.
Ötven év, vagy kicsit kevesebb?
Az EIGE számításai szerint, ha minden így marad, ahogy most van, még legalább ötven év, mire az EU valódi nemek közti egyenlőségről beszélhet. Magyarország különösen nehéz helyzetből indul: az egyik legalacsonyabb összpontszám, nagyon gyenge hatalmi és erőszakmutatók, és kifejezetten konzervatív, hagyományos nemi szerepeket erősítő attitűdök jellemzik.
Közben mégsem igaz az, hogy teljesen reménytelen a helyzet. Viszonylag magas a női foglalkoztatás, sok a diplomás nő, erős a társadalmi támogatottsága az egyenlőbben megosztott szülői szerepvállalásnak, és sokan elismerik, hogy a jó vezető nem attól jó, hogy kemény férfi, hanem attól, hogy jól tud figyelni, együttműködni és kommunikálni.
A valódi kérdés most már nem az, kinek jár az egyenlőség, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e elhinni: mindenkinek érdeke. Ha komolyan vesszük, hogy a gondoskodás, a pénz, a döntéshozatal és a biztonság nem nemtől függő privilégiumok, hanem alapjogok, akkor a következő EIGE-jelentést talán már nem szégyenlistaként, hanem egy lassan, de biztosan alakuló, közös történet következő fejezeteként olvassuk. Olyan történetként, amelyben Magyarország nem kullog a sor végén, hanem a változás részévé válik.