Nőként hatással lehetünk. Töltsd ki egyperces bullying kérdőívünket!
Ne a TikTokról vedd a diagnózisod
Annyian csinálják, ne legyél köztük
Ahogy a deepfake-et, úgy a poppszichológiai tartalmakat is jó, ha felismered. Az utóbbi időben felfutott a nárcisztikus szó használata, esetenként mindenre ráhúzva ami mozog, s ugyanígy az ADHD-t is már évekkel ezelőtt elkezdték felkapni a kattvadászok.
A téma jól konvertál, hiszen nincs ember, aki még soha nem felejtett el semmit.
Este van. Csak két percet akarsz pörgetni, aztán lefekszel. A hetedik videónál jársz, ami azt ígéri, hogy három jelből megmondja, van-e ADHD-d. Kicsit szétszórt vagy, sokat halogatsz, néha elfelejted, mit akartál a konyhában csinálni. A videó alatt ezrek kommentelik, hogy na, akkor most már biztos, hogy ADHD-s vagyok.
A gyomrod összeugrik. Lehet, hogy nekem is…? Vagy csak túl sok ilyen videót nézek?
Mit kezdjünk azzal, hogy a közösségi média úgy viselkedik, mintha kompetens pszichiáter lenne, csak tizenöt másodperces, filterezett verzióban?
Ha minden második videóból kiderül, hogy ADHD-d van
Kezdjük azzal, hogy nem veled van a baj, hogy az ajánlások oldalad hirtelen tele lett ADHD-val. A kutatások szerint az ADHD az egyik legnézettebb egészségügyi téma most a platformokon, a kapcsolódó hashtagek videói összességében több százmilliós, sőt milliárdos nézettséget hoznak.
A gond az, hogy amit látsz, nagyon gyakran nincs összhangban azzal, amit a diagnosztikai rendszerek ADHD-nak hívnak.
Egy 2022-es vizsgálat a száz legnépszerűbb ADHD-s TikTok videót nézte végig. Az eredmény: ezek több mint fele félrevezetőnek bizonyult, és csak nagyjából minden ötödik videót minősítettek valóban hasznosnak pszichiáterek. A félrevezető tartalmak jellemzően olyan tüneteket neveztek meg specifikusan ADHD-nak, amelyek valójában sokféle állapotban megjelenhetnek, vagy egyszerűen a normál emberi működés részei.
Egy friss, 2025-ben publikált kutatás a száz legnézettebb ADHD hashtaggel ellátott videó állításait hasonlította össze a hivatalos DSM-5-TR diagnosztikai kritériumokkal. A klinikai szakemberek szerint a tünetekről szóló állítások kevesebb mint fele volt pontos, a többi vagy túlságosan leegyszerűsített, vagy olyan jelenségeket mutatott be, amelyek inkább más zavarokra, vagy egyszerű hétköznapi tapasztalatokra jellemzők.
Egy másik, fiatalok által készített ADHD-videókat elemző tanulmány azt találta, hogy a videókban megjelenő tulajdonságok több mint fele egyáltalán nem illeszkedik a szakmai kritériumokhoz, és a videók többsége részben vagy teljesen félrevezető. A kutatók ezt úgy foglalják össze, hogy az ADHD jelentése a közösségi médiában szétcsúszik, egyre több mindent nevezünk annak, ami valójában nem az.
Magyarul, amikor tizenkettedik alkalommal jön szembe az, hogy ha elfelejted, mit akartál a szobában, akkor biztos ADHD-s vagy, akkor nem az történik, hogy hirtelen kitört egy ADHD-járvány. Az történik, hogy egy komplex neurodevelopmentális zavart a platform logikája lebutít kattvadász, gyorsan fogyasztható mini-tesztekké.Az ön-diagnózis csábítása
A saját magunkra ismerés önmagában nem baj. Sőt, sok felnőtt arról számol be, hogy az első kapaszkodót pont egy ADHD-s videó, poszt vagy mém adta: végre volt egy nyelv arra, amit addig csak a velem valami baj van mondattal tudtak leírni.
A probléma ott kezdődik, amikor a videó nem elindít egy úton, hanem le is zárja azt. Amikor az utasítás valahogy így néz ki: ha ennyi pont stimmel, akkor biztos ADHD-d van.
Az utóbbi években több kutatás is foglalkozik azzal, hogyan tolja a közösségi média az ön-diagnózist. Egy friss vizsgálat szerint a mentális egészségügyi ellátásba belépő fiatalok jó része már előre egy saját maga által felállított diagnózissal érkezik, amit jellemzően online tartalmakból, köztük TikTok-videókból rakott össze.
Volt egy kísérleti kutatás, amiben egyetemistákat véletlenszerűen osztottak be ADHD-ról szóló, pontos, illetve félrevezető TikTok-tartalmakat néző csoportokba. Kifejezetten aggasztó mintát találtak. Azok, akik félretájékoztató videókat néztek, a végén kevesebb ténybeli tudással rendelkeztek az ADHD-ról, mégis magabiztosabbnak érezték magukat a saját tudásukat illetően. Ráadásul nagyobb eséllyel terveztek valamilyen ADHD-kezelést keresni, köztük nem bizonyított módszereket is.
Ez a kombináció, az alacsony tudás, magas magabiztosság pedig pont az, ami miatt a jelenség veszélyes tud lenni. Nem az a baj, hogy beszélünk róla, hanem az, hogy a platformok természete szerint inkább az egyszerű, drámai, azonnali azonosulást kínáló üzenetek futnak jól. Az olyan mondatok, hogy ehhez szakember kell, sokkal kevesebb lájkot hoznak.
Könnyen nézhetjük a normál szétszórtságot is kórképnek
Az, hogy néha elfelejtesz neveket, kimész a konyhába és nem tudod, mit kerestél, vagy az utolsó pillanatra hagysz dolgokat, önmagában még nem ADHD. A diagnózishoz az kell, hogy a tünetek régóta, gyerekkorod óta jelen legyenek, több életterületen gondot okozzanak, és ténylegesen jellemezzék a tanulásodat, munkádat, kapcsolataidat.
Az ADHD-s TikTok-videók nagy része például ezzel szemben kiragad egy-egy hétköznapi jelenséget és ráírja, hogy ez biztos ADHD. Utálsz telefonálni, halogatsz, néha elfelejted, mit akartál? Akkor valószínűleg csak ember vagy 2025-ben. A kutatások szerint a közösségi médiában keringő ADHD-kép sokszor fogalomcsúszást jelent: a felsorolt tünetek több, mint fele nem felel meg a szakmai kritériumoknak(!), csak lazán kapcsolódik hozzájuk, vagy teljesen általános.
Ennek nagyon konkrét következményei vannak. Sokan ADHD-snak címkézik magukat úgy, hogy a tüneteik valójában jobban illenek szorongáshoz, depresszióhoz, kiégéshez, traumához vagy autizmushoz. Közben azok, akik tényleg ADHD-val élnek, azt tapasztalhatják, hogy a zavar súlyos, élethosszig tartó hatásai eltűnnek a cuki, trendi, önazonosító tartalmak mögött.
Tényleg ADHD-d van, vagy csak szétzilálta a figyelmedet a közösségi média?
Ma már elég sok adat utal arra, hogy az intenzív, értesítésekkel teleszórt, folyamatos pörgetésre épülő közösségimédia-használat képes úgy szétzilálni a figyelmet, hogy az nagyon hasonlít a figyelemzavaros tünetképre: nehezebb koncentrálni, gyakrabban kizökkensz, többet felejtesz. Vannak már hosszú távú vizsgálatok is, amelyek szerint azoknál a gyerekeknél és fiataloknál, akik sokat lógnak közösségi médián, idővel erősödnek az ilyen jellegű tünetek, míg a sima tévézés vagy videojátékhasználat nem mutatott ilyen mintázatot.
Ugyanakkor az is látszik, hogy akik eleve több ADHD-tünettel élnek, sérülékenyebbek a problémás, túlzó közösségimédia-használatra és gyakran épp menekülésként, önnyugtatásként görgetnek. Szóval a social csatornákon való időtöltés ráerősíthet egy meglévő sérülékenységre, vagy ideiglenesen ADHD-szerű tüneteket hozhat létre egy amúgy neurotipikus idegrendszerben is.
Mit tud jól az ADHD-s közösségi média?
Nem csak kárt okoz. Sok kutatás leírja, hogy az ADHD-s tartalmak rengeteg embernek hoznak megkönnyebbülést, mert végre ráismernek magukra valamiben és nem érzik magukat egyedül. Sokaknál ez az első lépés afelé, hogy egyáltalán utánanézzenek a témának, vagy segítséget kérjenek. Tippek, trükkök, rutinötletek, mások történetei, ezek mind segíthetnek.
A gond inkább az, hogy a platformok logikája nem szereti a finom részleteket. Azt, hogy az ADHD diagnózisához nem elég három pont egy listából és hogy nagyon sok minden más is állhat a tüneteid mögött. Hosszú távon az a biztonságos, ha a posztokban hallott, látott infó mondjuk az első felismerést adja arra, hogy valami ismerős. A végállomás viszont nem ott van, hanem a rendelőben.
Mit tegyél, ha minden ADHD-videó rólad szól?
Ha azt érzed, hogy ezek a videók ijesztően betalálnak, az fontos jelzés lehet. Érdemes megnézni, mióta részei az életednek ezek a minták, hány területen okoznak gondot és akár pár hétig leírni, miben akadnak el a napjaid. A következő lépés pedig az, hogy olyan igazi szakemberrel beszélsz, tehát pszichológussal, pszichiáterrel, ADHD-ban valóban jártas szakemberrel, aki nem tizenöt másodperc alatt, hanem egy részletes beszélgetés, élettörténet és több forrás alapján segít neked tisztábban látni.
Az, hogy egy videóban magadra ismertél, megrázó élmény lehet. De ettől még nem diagnózis. Olyan, mint amikor rákeresel a tüneteidre és fél perc alatt három ritka betegséget dob ki az internet, lehet, hogy van rájuk valahány százalék esélyed, de az is lehet, hogy nincs.