A szülői kiégés fogalma néhány éve önálló kutatási területté vált. Egy kutatócsoport a parental burnoutot négy fő tünettel írta le (Parental Burnout Assessment, 2018), ezek a tartós és intenzív kimerültség a szülői szerepben, az érzelmi eltávolodás a gyerektől, a szülőséggel kapcsolatos belefáradás és a fájdalmas kontrasztélmény a jelenlegi, kimerült szülői én és a korábbi, vágyott szülői kép között.
Egy 42 országot vizsgáló nemzetközi kutatás szerint a szülői kiégés előfordulása a nyugati országokban magasabb, a szülők mintegy 5-9 százalékát is érintheti (Affective Science, 2021). Magyar adaptáció is készült: a Parental Burnout Assessment hazai vizsgálata hasonló tüneteket talált, kiemelve a fáradtságot, az ingerlékenységet és a reménytelenség élményét (European Journal of Mental Health, 2022).
A parental burnout modellek lényege egyszerű. Ott alakul ki kiégés, ahol tartósan több a kockázat és a terhelés, mint az erőforrás és a segítség. A BR²-modell, a Balance Between Risks and Resources kifejezetten ezt a mérleget írja le; minél több a krónikus stressz, az irreális elvárás és a magány, minél kevesebb a pihenés és az érdemi támogatás és a kontrollérzet, annál nagyobb a kiégés kockázata (BR²-modell, 2018).
Ha valaki évek óta úgy él, hogy nappal viszi a fizetett munkát, mellé a gondoskodást, este a második műszakot, éjjel pedig a szorongást, akkor szakmailag nem meglepő, ha egy ponton nem tud már visszatölteni, a pihenéshez jut.
Nemi egyenlőség: nem csak a bérről van szó, az időről és a figyelemről is
A nemi egyenlőségről szóló gazdasági elemzések ma már nem állnak meg a bérszakadéknál. Egy OECD-jelentés külön fejezetet szentel annak, hogyan kapcsolódik a fizetetlen gondoskodó munka a nők munkaerőpiaci helyzetéhez, részmunkaidős foglalkoztatásához, karrierlehetőségeihez és nyugdíjához (OECD Development Centre, 2014; Enabling Women’s Economic Empowerment, 2019).
Az üzenet világos: amíg a gondoskodás többsége a nőkre hárul, addig a nők gazdasági függetlenségéről is nehezebb beszélni.
A motherhood penalty fogalmával azokat a hátrányokat írják le, amelyek a gyermekvállaláshoz kötődnek, alacsonyabb bér, lassabb előrelépés, gyengébb nyugdíjkilátások. Ezek nem pusztán egyéni döntések eredményei, hanem szorosan kapcsolódnak ahhoz, mennyi fizetetlen munkát végez valaki otthon. Jelenleg a nők választási lehetőségei beszűkülnek amiatt, hogy a gondoskodás és a mentális teher ekkora része rájuk hárul.
Az ILO elemzése szerint, ha a fizetetlen gondoskodó munka mennyiségét sikerülne igazságosabban elosztani, az jelentős hatással lenne a nők munkaerőpiaci részvételére és egészségére (Care Work and Care Jobs for the Future of Decent Work, 2018).
Realitás-check: nálatok is te vagy a családi operációs rendszer?
Ha szeretnéd egy kicsit kézzelfoghatóbbá tenni a saját terhedet, állj meg egy pillanatra, és gondold végig, mennyi minden fut rendszeresen a te fejedben. Hasznos lehet, ha leülsz, és írsz egy listát az olyan dolgokról, hogy például ki felel a gyerekek orvosi időpontjaiért, az iskolai határidőkért, a családi programok szervezéséért, a bevásárlás megtervezéséért, a különórák logisztikájáért, a rokonokkal való egyeztetésért és ki veszi észre, hogy kinek milyen a lelkiállapota otthon.
Nem az a kérdés, hogy a párod segít-e valamiben, hanem az, hogy ki tartja fejben a rendszert elejétől a végéig.
A gondoskodásról szóló jelentések egyre gyakrabban javasolják azt a nagyon egyszerű, mégis radikális lépést, mellyel a láthatatlan munkát először láthatóvá teszik. Addig csak annyit érzékelsz, hogy fáradt vagy, a láthatóvá tett elvégzett feladatok utántól kezdve viszont könnyebb megfogalmazni, hogy ez nem egyéni gyengeség, hanem olyan terhelés eredménye, amelyet nem egy emberre találtak ki (OECD 2014; UN Women, 2023).